Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy dehogy indult.

 

Egy bántalmazó kapcsolat, soha sem az a mindent elsöprő szerelem, aminek látszik, hanem csak az, amit mi szeretnénk bele látni. Hisz a kezdeti love boombing időszak, ami az elhalmozásról, az idealizálásról szól, egy eltúlzott mértékű rajongás.

A szerelmes fél, pedig ebből, a lila ködön át semmit sem vesz észre. Illetve nem akar és nem tud figyelni a jelekre, amik már az első pillanatban jelzik a veszélyt.

Az illúzió bódító mámorában lebeg…

 

Ennek az okait szintén a gyermekkorunkban kell keresni.

 

A kezdeti teljes elfogadás, az édesanyánktól kapott, vagy éppenséggel nem kapott, de kapni kellett volna „FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET érzését.”

Ezt az érzést hozza meg, vagy adja vissza egy nárcisztikus az életünkbe. Majd ugyanezt kezdi el néhány hét vagy hónap után módszeresen vissza is venni. De ekkor már kialakult a függőség, a traumakötés, és a kör bezárult. Ehhez, mint szinte mindig, ismét vissza kell nyúlnunk a gyermekkorunkhoz, és az ott elszenvedett sérüléseinkhez.

 

Mert onnan indul a nárcisztikus bántalmazó és az áldozat közös története.

 

Fentebb említettem már a legelső szeretet élményünket, az édesanyánktól kapott, vagy épp nem kapott FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET ÉRZÉSÉT. Ez az ami sérült mindkét félnél.

A nárcisztikus a kezdeti love boombing időszakban ezt az érzést mutatja meg, és adja oda az áldozatnak, azért, mert az édesanyját látja a partnerében, akitől nem sikerült leválnia gyerekkorában.

A leváláshoz, az individualizációhoz szükséges számunkra az egészséges vagy (primer) nárcizmus. Annak az érdekében például, hogy ne csüngjünk édesanyánkon, hanem el tudjunk indulni, meg tudjuk tenni az első lépéseinket.

De a nárcisztikus nem tudott leválni. Az édesanyjától kapott feltétel nélküli szeretet érzését pedig, amit kaptunk tőle a love boombing időszak alatt, azt pedig szeretné Ő is visszakapni.

Üzlet. Deal.

Ezt kettős anyaságnak hívják. Én vagyok a Te anyukád, Te pedig az én anyukám. A leértékelő szakaszban pedig folyamatosan tesztel.

Hogy vajon még mindig tart-e a feltétel nélküli szeretet?

Az egyre durvább és kegyetlen játékainak tudat alatt ez a célja.

„Még mindig szeret?” Ha még ezt is meg teszem vele, akkor is fog szeretni?”. És ha egyszer az a bizonyos cérna elszakad, abból fakad a kegyetlen bosszú.

Hisz az a szembesülés azzal, hogy mégsem volt feltétel nélküli a szeretet-szerelem, ( legalábbis szerinte).

Hiszen az áldozat úgy érzi, hogy megszűnt már önálló indivídum lenni, és ez valóban így is van. Hiszen a nárcisztikus tárgyiasítja a partnerét. „Kiüríti” annak érdekében, hogy bekebelezhesse.

 

És mi a helyzet a vissza szippantással?

 

Az a gyerekkori kötődési sérülés következő fázisa.

Az individualizáció: Gyerekként nem tudtam leválni édesanyámról, de ezúttal befejezem a történetet és most megteszem. Próbál eltaszítani, de az szembe megy a korábban kapott nagyon erős érzésekkel, és kész. A kör bezárul, hisz már megy a: HÚZD-MEG ERESZD MEG közös játéka. Az áldozat eddigre már trauma kötésben és addiktív állapotban van.

 

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

 

Gyakran szembesülnek a hozzám fordulók a fenti érzésekkel.

Elmesélik, hogy mekkora szerelem volt ez vagy tíz évig, de utána valami megváltozott. Majd miután elkezdjük a közös munkát, szépen lassan kiderül és körvonalazódik, hogy a szerelmes évek mégsem voltak annyira szerelmesek Az adott időszak alatt is volt része számos megcsalásban, egyedül töltött nyaralásokban, hetekig tartó csenddel verésekben, magányosan töltött estékben, hazugságokban. leértékelésben. Csak akkor ezt a bántalmazott nem vette észre,

• mert, nem akarta észrevenni

• mert nem tudta észre venni.

• Mert még nem volt meg a saját ereje a konfliktus kezeléséhez.

• Mert nem volt előtte példaként egy egészséges párkapcsolat sem.

• Mert fogalma sem volt hol húzódnak meg a saját határai.

• Mert soha nem volt még fontos önmaga számára, hogy:

mit érez Ő

mit szeret Ő

mire vágyik Ő.

Innen indulunk el felfelé.

Az önmegismerés, az önszeretet elképzelésének irányába. És itt még szó sincs önszeretetről. Csak az elképzelését ízlelgetjük, illatozzuk.

Minden alkalommal egy kicsit közelebb ülünk hozzá, ahogyan a róka tette a Kis herceg című könyvben, hogy egy szép napon majd találkozhassunk önmagunkkal.

 

Az empatikus (szuper érzékeny típus)

 

Miért kerül könnyen a nárcisztikus love boombing hálójába? Mert magából indul ki. Hogy nem hazudnak. Hogy az emberek jók.

És azért mert betölthetetlen a szeretet raktára, és végre jön valaki, akinek Ő fontos. Sőt, Ő a fontos.

Nem is akárhogy, teljes figyelemmel! Folyamatos a kapcsolattartás, az sms bombázás, a „munkahelyre oda szaladtam 5 percre egy puszira”, a „minden időmet Veled akarom tölteni,” a „soha nem éreztem még ilyet” a drága ajándékok, hatalmas virágcsokrok nem tűnnek túlzónak mert a szeretet raktárad és a figyelem raktárad valószínűleg teljesen üres.

Hisz soha sem figyeltek Rád, vagy nem eléggé. Vagy soha sem voltál eléggé jó.

És most itt van valaki akinek Te vagy az első és legfontosabb. És kész, be is kaptad a horgot…ami ezután jön a leértekelő szakasz és mindezek megvonása, az már a következő fázis. Erről fentebb..

De a lényeg, miután ezt felismertük, hogy hogyan tudsz ebből a korábbi sémából kilépni. Hogy, hogyan tudod Te feltölteni a saját szeretet raktárad annak az érdekében, hogy ne kívülről várd elsősorban azt, hogy ez betöltődjön..mert a valódi biztonságot végül ez fogja megadni majd. És akkor jön el az, a vágyott nyugalom és „haza érkeztem” érzés.

 

Magadtól-Magadnak.

Van választásod!

 

Ha érdekesnek és hasznosnak találtad az írást, megköszönöm ha megosztod, hátha másnak is segít.

Ha pedig elindulnál egy más minőségbe, akkor várlak szeretettel.

 

Huszák Regina