Mindannyiunknak vannak félelmei, akár beismerjük, akár nem. Nekem például akad jó néhány. Ilyen a hidegtől és a hideg víztől való irtózás. Nyáron is kell vagy negyed óra, hogy belevessem magam a minimum 24 fokos, hűsítő Balatonba. Soha sem szerettem a telet különösen, mert hideg. És annyi, de annyi mindentől fosztottam meg magam életem során, csak mert a hideggel kapcsolatban voltak negatív érzéseim.
Két lehetőségem volt: Fázom egész hátralevő életemben, vagy összebarátkozom a félelmem tárgyával, jelen esetben a hideggel. Nem hiszek az elkerülésben. Azt már sokszor próbáltam, és rá kellett jönnöm, hogy mindig, a sehová nem vezető út volt. Bezár, fogva tart, szorongat. Elveszi a levegőmet, a teremet, a szabadságomat. Mintha egy dobozban ülnék, ahol egyre jobban fogy az oxigén, egyre szűkebb a tér, egyre jobban legyűr az éppen aktuális mumus. Viszont hiszek a szembe nézésben, még ha kezdetben iszonyatos már a gondolat is.
Így esett, hogy nemrégiben részt vettem egy hidegterápiás elvonuláson. Paszteryk Ferenc vezetésével. A kinti hőmérséklet kb. 8 fok, a tó, amibe merültünk, úgy 4 fokos lehetett. Hogy véletlenül se maradjon bennünk kétség, naponta többször merítkeztünk meg a jéghideg vízben. Esőben, hidegben, reggel, délben, és este a hold fényénél. Előfordult, hogy többször visszamentünk, de olyan is hogy ugráltunk a tóba, mint nyáron az önfeledt gyerekek. Elmondhatatlan és felszabadító érzés volt szembe nézni a mumussal, a fagyos félelemmel. Ami pedig örök konklúzióm, hogy minden esetben én ruházom fel, és nagyítom fel félelmeim tárgyát.
Megtapasztaltam, hogy a hideg sem nem rossz, sem nem félelmetes, inkább katartikus. Mint ahogy az a tudat, is, hogy, bármire képes vagyok a magamba vetett hitem és erőm által. A hideg a barátommá vált. De ehhez kellet egy „aprócska” lépés.
Szembe kellett vele néznem. A valódi élet szabadsága itt kezdődik számomra.
Minden az első lépéssel kezdődik.
Várlak szeretettel, ha készen állsz erre a első lépésre.